KSH

KÖNYVTÁR

A kiadványok megvásárlásával kapcsolatban érdeklődni Fazekas Eszternél lehet az e-mail címen
vagy a +36 (1) 345-6034-es telefonszámon.

Magyarország történeti helységnévtára – Árva megye (1773–1808)

Árva megye, 1773–1808 / [szerk. Hajdú Mihály]. – Budapest : KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat , 1989. - 95 p. + mell. (1 térk.) ISBN 963 7056 99 8

Ár: 1 000 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 95 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 7056 99 8
Kiadás éve: 1989

Magyarország történeti helységnévtára – Bács megye (1773–1808)

Bács vármegye korszakunkban magában foglalta a késő középkori Bács vármegye nagy részét (a Tisza és a Duna torkolata környékén 1750-ben kialakított, a Szlavóniai határőrvidékhez tartozó titeli Sajkás (Csajkás) kerület nélkül), a középkorban még önálló Bodrog vármegye nagyobb (D-i) részét, emellett a középkori Csongrád megye és Halasszék déli felét is. E területeket a XVIII. században már együtt igazgatták, de hivatalos egyesítésüket Bács vármegye néven csak az 1802. évi országgyűlésen határozták el. A későbbiekben – az 1848–49. évi szabadságharc leverését követően létrehozott Szerb Vajdaság és Temesi Bánság 1850–1860 közötti időszaka kivételével – egy közigazgatási egységet alkotott egészen 1918-ig, de közben (a határőrvidékek polgárosítási folyamata alatt, 1873-ban) kiegészült a visszacsatolt Sajkás kerület területével, ekkor a megyenév is Bács-Bodrogra változott.

Bács megye területe a magyarországi átlagos megyeterület kétszeresét is meghaladta. Ennek megfelelően, valamint elsősorban a másfél évszázados török hódoltság következtében történt be- és áttelepítések, továbbá a visszatelepülések eredményeként a nagyobb lélekszámú megyék közé sorolhatjuk, népsűrűsége pedig az országos átlag 70%-a körül volt. Az Alföldre, ezen belül erre a vidékre is jellemző a viszonylag ritka településhálózat (1780–81-ben a Tabella Locorum megyénkben Szabadka, Újvidék és Zombor szabad királyi városokon kívül csak 8 mezővárost, kb. 80 községet, egy jó tucat pusztát és néhány egyéb lakotthelyet rögzített). Ennek ellenére e kötet szerkesztését a használt, főleg az egykorú, de eltérő időpontokban keletkezett források ellentmondó vagy téves adatai, pontatlanságai, az azóta eltelt időszak jelentős társadalmi és gazdasági változásai (beleértve az újabb, részletes térképi források hiányát is) a munkát igen megnehezítették. Az egyes források között felmerült ellentmondások rögzítése, ill. részbeni megválaszolása, a témához kapcsolódó, esetenként feltételes megjegyzések a jegyzetekben találhatók, de jó néhány kérdésben még további, ám elsősorban helytörténeti kutatás szükséges.

A Szerk.

Ár: 2 800 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 215 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 215 785 0
Kiadás éve: 2005

Magyarország történeti helységnévtára – Baranya megye (1773–1808)

Baranya megye területe a történelmünkben nagyot változott, mivel az Árpád-kor első részében a Száváig tartott, a második részében a megye DNy-i határa a Drávánál, a D-i határa a Dráván túl a Pozsega havasa (ma: Papuk) K-i részének gerincén, a DK-i határa – Eszéket is beleértve – egy keskenyebb sávban ugyan, de szintén a Dráván túl húzódott. A megye határai 1541-ig alig változtak, ekkor területe hosszú időre a Török Birodalom része lett. A török kiűzése után a megye már csak a Dráváig terjedt, viszont időszakosan a megyehatárok mellett néhány település hovatartozása módosult. A korszakunkban Sellye és Okorág – a Ny-i határszélen – zárványokként ékelődtek be a megyébe, ami így is maradt az 1876-os megyerendezésig, attól kezdve Baranyához tartoztak. A későbbiekben – a világháború utáni szerb megszállást stb. nem említve – a legsúlyosabb és máig kiható változást 1920-ban a trianoni békediktátummal a megye DK-i részének a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz történő csatolása jelentette, e terület rövid időszakra, 1941 és 1944 között visszakerült Magyarországhoz. Az 1950-es megyerendezéskor Somogytól a Szigetvári járás nagy részét Baranyához csatolták.

Korszakunkban a megye 5100 km2-es területe a magyarországi átlagos megyeterületet 10%-kal haladta meg, a II. József-kori népszámláláskor a megye 175 000 fős lakosságával pedig az átlagosnál közel 30%-kal nagyobb lélekszámú, ill. közel 20%-kal nagyobb népsűrűségű megyék közé sorolható. Nem tartoznak az előbbi megyei adatokba Pécs szabad királyi város adatai, a város területe 71 km2, a lakossága 9151 fő volt. Baranya nagyobb részére a viszonylag sűrű településhálózat a jellemző, a megyénkben 8 mezőváros és a kb. 350 község mellett kb. 210 puszta és mintegy 200 egyéb, az alapvető forrásainkban szereplő külterületi lakotthely volt. A viszonylag magas településszám, a használt régi források ellentmondó vagy téves adatai, a bekövetkezett jelentős változások, az igen sok puszta és egyéb lakotthely lokalizálási problémái stb. a munkát megnehezítették.

A II. József nevéhez fűződő népszámlálás lakossági számadatai döntően a felülvizsgált, 1787-es adatokat tükrözik. E számadatok a városok, községek határaiban levő pusztákat, lakotthelyeket is magukban foglalják.

A római katolikusoknál a plébániák és filiák a Pécsi Püspökséghez tartoztak. Görögkeletiek csak kisebb számban, az összeírásuk szerint négytucatnyi településen éltek, plébániáik a Budai Püspökséghez tartoztak. A református eklézsiák legnagyobb része a Dunamelléki Egyházkerület Felső-baranyai, ill. Alsó-baranyai Egyházmegyéjéhez, míg két falu a kerület Tolnai Egyházmegyéjéhez tartozott.

A helyenként ellentmondásos források miatt esetenként a nyelvi adatok mélyebb elemzést igényelnek. Annyi megállapítható, hogy a nyelvi adatokat tartalmazó forrásainkban szereplő 360 település közül egységesen magyar, ill. német nyelvű volt a falvak kb. 40, ill. 10%-a, a valamelyik vagy több déli szláv nyelvet használó faluk aránya 6–7% volt, míg a többi település vegyes lakosságú volt. A forrásainkban a használt nyelvek között legtöbbször – abszolút többséget alkotva – a magyar fordul elő (kb. 760), a német kb. 360, a déli szláv nyelvek pedig kb. 200 alkalommal szerepelnek. Az adataink arról tanúskodnak, hogy sokszor a nyelv adatát a vallási hovatartozással együtt kell vizsgálni.

A megyében a viszonylag nagyobb súlyt egyes főurak birtokai képviselték: legnagyobb birtokosok a gr Batthyány és a gr Esterházy családok voltak, de nagyobb birtokokkal bírt Krisztina főhercegnő, illetve a Kamara vallásalapja, ill. tanulmányi alapja, amelyek az egyházaktól elvett birtokokat kezelték. Mellettük még a Petrovszky családnak, az egyházi birtokosok közül pedig a Pécsi Püspökségnek és a káptalannak volt több birtoka. Kívülük még sok kisebb birtokos volt.

A községhatáros 1 : 144 000 léptékű térképünk elkészítéséhez – a Baranya megye átnézeti térképén kívül – elsősorban a korszakunkba eső térképeket alkalmaztuk. A településrészek lokalizálásához pedig – a katonai felmérések egyes szelvényein kívül – a mai térképeket és szakmunkákat, leginkább a Baranya megye földrajzi nevei I–II. c. kiadványt tudtuk jól használni.

A kötet külső borítóján – a közigazgatási beosztással együtt – a római katolikus, a református és a görögkeleti felső szintű egyházigazgatás térképe található.

A Szerk.

Ár: 5 500 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár
Oldalak száma: 444 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 978 963 235 303 6
Kiadás éve: 2011

Magyarország történeti helységnévtára – Bihar megye és a Hajdúság (1773–1808)

Bihar megye és a Hajdúság, 1773–1808 / [szerk. Major Zoltán, Radics Kálmán, Szaszkóné Sin Aranka] ; [kész. a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közreműködésével]. - [1990]. - 332 p. + mell. (4 térk.) ISBN 963 7071 91 1

Ár: 1 000 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 332 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 7071 91 1
Kiadás éve: 1990

Magyarország történeti helységnévtára – Csongrád megye (1773–1808)

Csongrád vármegye korszakunkban is Magyarország átlagosnál kisebb területű megyéi közé tartozott. Ennek megfelelően, valamint elsősorban a másfél évszázados török hódoltság következtében – a be- és visszatelepítések ellenére – a kis lélekszámú megyék közé sorolhatjuk, népsűrűsége pedig az országos átlag 70%-a körül volt. Az Alföldre, ezen belül erre a vidékre is jellemző a ritka településhálózat (1780–81-ben a Tabella Locorum megyénkben Szeged szabad királyi városon kívül csak 3 mezővárost, 6 községet és 19 pusztát rögzített, az alacsonyabb jogállású lakotthelyeket most nem említve), mégis e kötet szerkesztését a használt, főleg az egykorú, de eltérő időpontokban keletkezett források ellentmondó vagy téves adatai, pontatlanságai, nemkülönben a megfelelő részletességű térképi források hiánya, még inkább az eltelt kétszáz év jelentős társadalmi és gazdasági változásai (amelyek sokszor a lakotthelyek megszűnésében is tükröződnek) – főként a települések azonosítását és lokalizását –, de általában is a munkát igen megnehezítették. Az egyes források között felmerült ellentmondások rögzítése, ill. részbeni megválaszolása, a témához kapcsolódó, esetenként feltételes megjegyzések a jegyzetekben találhatók, de jó néhány kérdésben még további, elsősorban helytörténeti kutatás szükséges.

A helységnévtárban foglalt névanyag – a sorozat eddig megjelent köteteinek megfelelően – elsősorban a Bevezetésben megjelölt alapvető forrásokból, másodsorban az itt, a következő oldalakon megadott, (betűvel jelzett) kiegészítő forrásokból származik. Így nem szerepelnek benne önálló címszóként az e forrásokban nem, csak más korabeli forrásokban fellelhető nevek, még akkor sem, ha valamely mai településsel vagy településrésszel azonosíthatók.

A Szerk.

Ár: 2 500 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 111 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 215 475 4
Kiadás éve: 2002

Magyarország történeti helységnévtára – Fejér megye (1773–1808)

Fejér megye, 1773–1808 / [szerk. Szaszkóné Sin Aranka]. - 1987. - 136 p., [1] t.fol., + mell. (1 térk.) ISBN 963 02 4654 6

Ár: 1 000 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 136 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 02 4654 6
Kiadás éve: 1987

Magyarország történeti helységnévtára – Győr megye (1773–1808)

Magyarország XVIII. század végi, XIX. század eleji közigazgatási térképére nézve Győr vármegyét egyértelműen a kisebb alapterületű megyék közé sorolhatjuk. Településeinek történeti helységnévtára összeállítása során mégis számtalan olyan – e munka keretei között nem is mindig megválaszolható – kérdéssel szembesült a szerkesztő, amelyre talán az első pillanatban nem is gondol a kötet későbbi használója. Természetes, hogy egy kézikönyvet tanulmányozó kutató, érdeklődő azt várja, hogy a segédkönyv jóvoltából munkájához gyorsan, egyértelmű, megbízható tájékoztatást kap. Ennek az igénynek a kielégítésére törekedve azonban olyan ellentmondások merültek fel, amelyek feloldására e kötetben a következőkben ismertetett okok miatt csak részben kerülhetett sor, illetve, amelyek feloldása további egyedi, főként helytörténeti kutatásra vár.

Úgy gondoljuk, hogy ha a kötet használata során a feldolgozás alapjául szolgáló forrásadottságokat, a Bevezetésben jellemzett források sajátosságait, keletkezésük korát és célját a használó állandóan szeme előtt tartja, a „hibák”, ha nem is kiküszöbölhetővé, de legalább egy részük érthetővé válnak. A különböző típusú (levéltári, nyomtatott) és eltérő időpontokban keletkezett források adatai között észlelhető ellentmondásosságot, pontatlanságot, az olykor szembetűnő tévedéseket a jegyzetek segítségével igyekeztük feloldani. A jegyzetekben közölt adatok egyrészt a problémák kétségtelen meglétére utalnak, másrészt azzal, hogy a kötetben tárgyalt korszakot részben megelőzik, illetve, hogy részben az azt követő évekből meríttettek, a további kutatás szükségességének jelzésére is szolgálnak.

Az egyes települések adatsorait vizsgálva a névformák után közölt rövidítések egyértelműen mutatják, hogy melyik forrás, milyen névalakot „használt”. Mivel itt – a későbbiekben jelzett megszorításokkal – betűhív közlésről van szó, olykor másutt soha nem használt, szinte értelmezhetetlen, logikátlan és eredetére vonatkozóan akár külön kutatást igénylő névalakok is felbukkanhatnak.

A nevek sora bizonyos értelemben „hiányosnak” is tekinthető, mivel a mai külterületi lakotthelyek, puszták között van olyan is, amelyet az itt figyelembe vett források közül egyik sem tart említésre érdemesnek, jóllehet a XVIII–XIX. század fordulóján kétségtelenül ismertek voltak.

A birtoklási, gazdasági és egyéb adatok sora még a fentieknél is több figyelmet igényelt és igényel. Így például előfordul, hogy egy adott forrás a korszakban Győr vármegyében nem is létező családot közöl valamilyen egyéb adat alapján birtokosként (lásd a Jegyzetek között a Birtokosmutatóban szereplő Árpássy családhoz kapcsolódó magyarázatot). A birtokosokra vonatkozó olykor összegző megállapítások, a csak családnévvel szereplők esetében az egyes konkrét birtokos személyének kiderítése, vagy a fentiekben említettel azonos típusú hibák tisztázása – az egyes településneveknél jelzettekhez hasonlóan – ugyancsak egyedi kutatásokat igényelnek.

A jelen munkában szereplő adatok azonban, lévén egy meghatározott sorozat kötetéről szó, alapvetően a sorozat egészére vonatkozó szerkesztési elveket követve, ugyanazokon az előre meghatározott forrásokon alapulnak, mint a többi kötetéi is. Így, bár néhány, az adatok jellegéből fakadó szükséges magyarázathoz egyéb források, feldolgozások használata sem volt nélkülözhető, az egy-egy településsel kapcsolatban közölt adatok, ezek esetenkénti ellentmondásai, pontatlanságai egyben a feldolgozott forrásokat is „minősítik”...

A Szerk.

Ár: 2 000 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 189 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 215 360 X
Kiadás éve: 2000

Magyarország történeti helységnévtára – Heves és Külső-Szolnok megye, a Jászság és a Nagykunság (1773–1808)

Heves és Külső-Szolnok megye, a Jászság és a Nagykunság, 1773–1808 / [összeáll. és szerk. P. Kovács Melinda]. - 1998. - 168 p. + mell. (1 térk.) ISBN 963 215 229 8

Ár: 2 000 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 168 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 215 229 8
Kiadás éve: 1998

Magyarország történeti helységnévtára – Liptó megye (1773–1808)

Liptó megye, 1773–1808 / [szerk. és összeáll. Hajdú Mihály, Szaszkóné Sin Aranka]. - 1994. - 154 p. + mell. (1 térk.) ISBN 963 215 047 3

Ár: 1 000 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 154 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 215 047 3
Kiadás éve: 1994

Magyarország történeti helységnévtára – Máramaros megye (1773–1808)

Máramaros megye, 1773–1808 / [szerk. Íjgyártó István]. - 1996. - 278 p. + mell. (2 térk.) ISBN 963 215 105 4

Ár: 1 430 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 278 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 215 105 4
Kiadás éve: 1996

Magyarország történeti helységnévtára – Nógrád megye I–II. (1773–1808)

I. Nógrád megye, 1773–1808 / [összeáll. és szerk. Hlavácsné Kérdő Katalin] ; [kiad. ... Nógrád Megyei Levéltár]. - 2002. - 243 p. ISBN 963 215 473 8

II. Nógrád megye, 1773–1808 / [összeáll. és szerk. Hlavácsné Kérdő Katalin] ; [kiad. ... Nógrád Megyei Levéltár]. - 2002. - p. 249–549. + mell. (1 térk.) ISBN 963 215 474 6

Ár: 4 500 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, Nógrád Megyei Levéltár
Oldalak száma: 243 p., 249–549 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 215 473 8
963 215 474 6
Kiadás éve: 2002

Magyarország történeti helységnévtára – Nyitra megye I–II. (1773–1808)

Nyitra megye területe gyakorlatilag az Árpád-kor második felétől 1920-ig alig változott, legfeljebb időszakosan a megyehatár melletti egyik-másik település hovatartozása módosult. A megye 5750 km2-es területe a magyarországi (Erdély nélkül számított) átlagos megyeterületet jó 20%-kal haladta meg, 290 000 fős lakosságával viszont a Magyar Királyság harmadik legnagyobb lélekszámú vármegyéje volt, népsűrűsége pedig az országos átlagot 60%-kal lépte túl.

A Felvidékre, ezen belül erre a vidékre is jellemző a sűrű településhálózat, ugyanis a megyében Szakolca szabad királyi városon és Nyitra püspöki városon kívül 37 mezőváros, kb. 420 község, hozzávetőlegesen 80 puszta és jó 300 egyéb külterületi lakotthely (malom, csárda, irtvány stb.) volt. Nemcsak a rendkívül magas településszám, hanem a felhasznált, különböző időpontokban keletkezett források ellentmondó vagy téves adatai, pontatlanságai, az azóta eltelt időszak jelentős társadalmi és gazdasági változásai, nemkülönben az állami hovatartozás megváltozása a szerkesztés munkáját igen megnehezítették.

A II. József nevéhez fűződő népszámlálás lakosság számadatai a felülvizsgált, 1787-es adatokat tükrözi. A forrásban a városok, mezővárosok, községek és esetenként a puszták adatait településenként közölték, a számadatok a határukban levő lakotthelyeket is magukban foglalják.

A megyében a két legelterjedtebb felekezet: a római katolikus és az evangélikus volt, de kisebb számban reformátusok is éltek. A katolikus plébániák döntő hányada az Esztergomi Érsekséghez, ötödrészük a Nyitrai Püspökséghez tartozott, míg egy esperességet képviseltek a Besztercebányai Püspökség plébániái. Az evangélikus hívek döntő többsége a Dunán Inneni Egyházkerület Nyitrai Egyházmegyéjéhez, töredékük pedig a Bányai Egyházkerület Barsi Egyházmegyéjéhez tartozott. Református felekezetű lakosság a Nyitrai járásban található, parókiáik a Dunántúli Református Egyházkerület Komáromi Egyházmegyéjéhez tartoztak.

A lakosság nyelvére – sorozatunk állandó forrásai – a megye északi részein: a Vágújhelyi, a Szakolcai, a Bodoki és a Bajmóci járásban elsősorban szlovákokat említenek. A Nyitrai járásban kiegyensúlyozott a szlovák és a magyar etnikum aránya, a vegyes, a tisztán szlovák, ill. magyar lakosságú településekkel. Német nyelvű – inkább szórvány – lakosság pedig főként a városokban, pl. Szakolcán, Nyitrán, Németprónán, Érsekújvárott, Újvároskán és néhány Bajmóc környéki faluban található.

A birtokosokkal és birtokaikkal kapcsolatos forrásaink (a népszámlálás, az OSZK Catastrum omnium populosorum locorum c. összeírása és Vályi) alapján a megyében a legtöbb település közbirtokossági formában volt, de sok birtoka volt a Kamarának, a Nyitrai Püspökségnek, ill. káptalannak, és több főúrnak.

A községhatáros 1 : 144 000 léptékű térképünk elkészítéséhez elsősorban a korszakunkba eső térképeket használtuk, a települések lokalizálásához pedig – a mai térképeken kívül – a II. és III. katonai felmérések egyes szelvényeiből is sokat merítettünk.

A kötet külső borítóján levő térképen – a közigazgatási beosztás mellett – a római katolikus és az evangélikus felső szintű egyházigazgatási beosztás szerepel.

A Szerk.

Ár: 6 500 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 309 p., 315–559 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 978 963 235 095 0
978 963 235 094 3
Kiadás éve: 2007

Magyarország történeti helységnévtára – Somogy megye (1773–1808)

Somogy megye területe a történelmünkben nagyot változott, mivel az Árpád-kor jó részében a megye D-i határa nem a Drávánál, hanem a Száva közelében volt. E határ fokozatosan északabbra került, így a megye a XIII. századra már csak a Dráváig terjedt, de később, 1541 után területe hosszú időre a Török Birodalom része lett. A török kiűzése után területe már viszonylag keveset változott, időszakosan a megyehatár melletti néhány település (elsősorban az ún. Répás-kerület) hovatartozása módosult. Később a legnagyobb változást 1950-ben a Szigetvári járás nagy részének Baranya megyéhez csatolása jelentette, emellett Somogy ugyanekkor kisebb, néhány községnyi területet Nagykanizsa és Szabadhídvég térségében elveszített, ill. Siófok és Tab környékén megkapott.

Korszakunkban a megye közel 6700 km2-es területe a magyarországi átlagos megyeterületet közel 50%-kal haladta meg, 166 000 fős lakosságával pedig a közepesnél valamivel nagyobb lélekszámú megyék közé sorolhatjuk, népsűrűsége pedig az országos átlag 80%-a körül volt. Erre a vidékre a viszonylag sűrű településhálózat a jellemző, a megyénkben 18 mezőváros és a kb. 300 község mellett kb. 290 puszta és mintegy 80 egyéb külterületi lakotthely (malom, csárda stb.) volt. Nemcsak a viszonylag magas településszám, hanem a használt, különböző időpontokban keletkezett források, adatösszeírások ellentmondó vagy téves adatai, pontatlanságai, de puszták és lakotthelyek lokalizálási problémái is a munkát megnehezítették.

A II. József nevéhez fűződő népszámlálás lakossági számadatai a felülvizsgált, 1787-es adatokat tükrözik. E számadatok a városok, mezővárosok, községek határaiban levő pusztákat, lakotthelyeket is magukban foglalják.

A római katolikusoknál a plébániák és filiák döntő hányada a Veszprémi Püspökséghez, kis részük pedig a Pécsi Püspökséghez tartozott, míg a Szentmártoni (ma: Pannonhalmi) főapátságnak két plébániája volt. Görögkeletiek csak igen kis számban, az összeírásuk szerint egyedül Szigetváron éltek, plébániájuk a Budai Püspökséghez tartozott. A református eklézsiák egy része – az összeírásaik szerint – a Dunamelléki Egyházkerület Felső-baranyai, ill. Külső-somogyi Egyházmegyéihez tartozott, míg a másik részük Ambrosius szerint a Dunántúli Egyházkerület Somogyi Egyházmegyéjéhez, ill. egy esetben (Hídvégváros) a Peremartoni Egyházmegyéjéhez tartozott.

A helyenként ellentmondásos források miatt esetenként a nyelvi adatok mélyebb elemzést igényelnek. Annyi megállapítható, hogy a falvak többsége mind a 4 használt forrásban magyar nyelvű volt, viszont a források szép számban közölnek más nemzetiségű (különböző megnevezésekkel elsősorban délszláv) falvakat, de még inkább az egyes falvakban különböző nemzetiségű, esetenként vegyes nemzetiségű lakosságot adnak meg.

A megyében a viszonylag nagyobb súlyt egyes főurak birtokai képviselték: legnagyobb birtokos a gr Festetics és a gr Batthyány családok, továbbá hg Esterházi Miklós, br Hunyady János, gr Széchenyi Ferenc, az egyházi birtokosok közül pedig a Veszprémi Püspökség és a Fehérvári Custodiátus voltak. A népszámlálási kiadványok szerint kb. 75 falu közbirtokosoké volt.

A községhatáros 1 : 144 000 léptékű térképünk elkészítéséhez elsősorban a korszakunkba eső térképeket használtuk, a településrészek lokalizálásához pedig – a mai térképeken kívül – a II. és III. katonai felmérések egyes szelvényeiből, illetve a Somogy megye földrajzi nevei című kötetből is sokat merítettünk.

A kötet külső borítóján levő térképen – a közigazgatási beosztás mellett – a római katolikus és a református felső szintű egyházigazgatási beosztás szerepel.

A Szerk.

Ár: 4 200 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár
Oldalak száma: 368 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 978 963 235 174 2
Kiadás éve: 2008

Magyarország történeti helységnévtára – Vas megye (1773–1808)

Vas megye területe már az Árpád-korban állandósult, majd 1447-től kis részei közel 200 évre Ausztriához kerültek. A határait időnként a török hadjáratok, majd sokkal később a kuruc–labanc harcok bizonytalanná tették. Megyénk területében – a minden vonatkozásában – gyökeres változás legközelebb csak 1920-ban, a trianoni békediktátummal történt, e döntés (többek közt) a megyét három részre szakította: a nyugati sávja Ausztriához, a délnyugati pedig az újonnan alakult Szerb–Horvát–Szlovén Államhoz került, ez utóbbi terület (amely rövid időszakra, 1941–1944 között visszatért Magyarországhoz) ma Szlovéniához tartozik. A megyénk területében az utolsó, viszonylag nagyobb területváltozás az 1950. évi közigazgatási reform nyomán történt, ekkor Győr-Sopron megye csepregi járása Vashoz került, viszont a megye északkeleti, ill. déli határszélén néhány községet elcsatoltak.

Vas megye nagyobb, a Rábától nyugatra és Szentgotthárdtól a korszakbeli ország- ill. a zalai határig terjedő részeire a sűrű településhálózat a jellemző. A területén Kőszeg szabad királyi város, 30 mezőváros és a kb. 640 község mellett kb. 90 puszta és mintegy 250 egyéb, az alapvető forrásainkban szereplő külterületi lakotthely (malom, csárda, bányásztelep, huta stb.), ill. egyéb objektum (birtok, erdő stb.) volt. A megye akkori – Kőszeggel együtt számított – 5474 km2-es területe a magyarországi átlagos megyeterületet közel 23%-kal haladta meg, a II. József-kori népszámláláskor a 225 000 fős népességével pedig az átlagosnál 74%-kal nagyobb lélekszámú, illetve közel 39%-kal nagyobb népsűrűségű volt. Kiemelkedő helyet foglalt el a megyék között az 1000-et éppen meghaladó településszámával, amely – a 3 részre osztás miatti problémákkal súlyosbítva – a szerkesztési munkálatokat, főleg a települések és településrészek (puszták és egyéb külterületi lakotthelyek stb.) azonosítását, lokalizálását, a mai nevük és hovatartozásuk megállapítását igen megnehezítette.

Ár: 7 700 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár
Oldalak száma: 809 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 978 963 235 479 8
Kiadás éve: 2015

Magyarország történeti helységnévtára – Zala megye I–II. (1773–1808)

I. Zala megye, 1773–1808 / [... szerk. Szaszkóné Sin Aranka, Breinerné Varga Ildikó] ; [kész. a Veszprémi Akadémiai Bizottság Településtörténeti Munkabizottsága közreműködésével ...] -1996. - 297 p. ISBN 963 215 130 5

II. Zala megye, 1773–1808 / [... szerk. Szaszkóné Sin Aranka, Breinerné Varga Ildikó] ; [kész. a Veszprémi Akadémiai Bizottság Településtörténeti Munkabizottsága közreműködésével ...] -1996. - 305–496. p. + mell. (2 térk.) ISBN 963 215 131 3

Ár: 2 500 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 297 p., 305–496 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 215 130 5
963 215 131 3
Kiadás éve: 1996

Magyarország történeti helységnévtára – Zemplén megye I–II. (1773–1808)

I. Zemplén megye, 1773–1808 / [összeáll. és szerk. Barsi János]. - 1998 [2000]. - 263 p. ISBN 963 215 202 6

II. Zemplén megye, 1773–1808 / [összeáll. és szerk. Barsi János]. - 1998 [2000]. - 269–476. p., + mell. (2 térk.) ISBN 963 215 203 4

Ár: 3 500 Ft

Kiadó: KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat
Oldalak száma: 263 p., 269–476 p.
Méret: 29 cm
ISBN: 963 215 202 6
963 215 203 4
Kiadás éve: 1998

KSH Könyvtár
1024 Budapest, Keleti Károly utca 5.

Titkárság
Telefon: +36 (1) 345-6105
E-mail: Az e-mail cím megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascript használatát!

Nyitva tartás

Hétfő–csütörtök:
Péntek:
Szombat–vasárnap:

8:00–19:00
8:00–16:00
zárva

Tájékoztatás
Telefon: +36 (1) 345-6036
E-mail: Az e-mail cím megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascript használatát!

Kölcsönzés
Telefon: +36 (1) 345-6339
E-mail: Az e-mail cím megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascript használatát!

Copyright © 2013–2017 Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár